Mindig vannak új szerelmek
Amik lenyomják a régit.
Mindig vannak új szerelmek.
Gyökerénél vágják el a, mindenségit.
Mindig lesznek új szerelmek.
De akkor, ott még annyira fáj ami nem lehet.
Kezd égetni, hamuvá is perzselhet,
Majd csak kacagsz rajta,
Hogy ez a vonat idáig elvitt?
Mindig voltak új szerelmek,
Elfedték, megbocsájtották az előzőt,
Bocsájtottak mindenért.
Mindig voltak, vannak, lesznek,
Nem cserélnék mással semmit.
És akkor most elkezdtem más zenéket hallgatni, Edith Piaf, néha Pavarotti, közben drum’n’bass, aztán Moloko, aztán Bossanova, aztán nem tudom…Közben érdekelnek új témák, régi emberek, az életük, a történetük. A legtöbb dolog ami úgy vonz, hogy szinte semmit nem tehetek ellene, számodra idegesítő és béna. Szivesen elnézegetnék egy rozsdás kaput amit benőtt a borostyán és akár tennék is elé egy karosszéket, amit én festettem, én kárpitoztam, aztán bele is ülnék, abban a kalapban, amiben szeretek lenni, mert abban benne vagyok. És akkor , ott, le is fotózhatnál, fekete-fehérben, de szerinted ez is egy hülyeség, ez is béna. Nem baj, majd csendben maradok, mások előtt ezt ne, meg majd ha rájöttem hogy mennyire gáz is vagyok, majd meggondolom, aztán kitalálok valami értelmeset.
Idegenek lettünk. Ezt hallottam ma a fejemeben. Tök hallaható volt. Olyan idegenek, akik eltűrik egymást, elmennek egymás mellett szobákban, telkeken, túlélnek, de igazából nem szeretnének részt venni egymás életében, mert az unalmas, idegesítő, taszító. Miközben meggyőződésünk, hogy igeni izgalmas, vonzó, érdekes emberek vagyunk, akiket valakiknek igazán érdemes lenne megismernie, mert ez tény, de egymásnak már nem fogjuk ezt jelenteni többet. Már nem. Most nem. A hagsúly a most-on van. Nem tudok abban az életben maradni amikor még vágytál rám és imádtál. Amikor még remegett a kezed ha hozzám értél és szerettél beszélgetni velem, mert értetted amit mondok. Néha nagyon messzire megyünk, néha nem ússzuk meg ezt, hiába szeretnénk, mert az a belső fájdalom nem megy el, nem akar, és akkor el kell indulni.
2017.06.11.
Az van, hogy mindenki gondol ezekre, csak nem mindenki íjrja le. Aktuális agymenéseim csak körbe-körbe mennek, de most már elég.Menjenek ki, aztán lesz ami lesz. Most anyák napja van, elfelejtem minden évben hogy ez mit jelent.Iszonyatosan fáradt az ember és csak nézegeti a többi anyukát az udvaron, hasonló vasalt ruhában és vasalt ruhával a kezében. Ezt meg lehet fejelni egy máshol is előadott anyáknapi műsorral, akit hasonlóan vasalt ruhában , de csak adott helyre szállítva, onnan elhozott gyerekkel, beválallósabbaknak gyerekekkel.
Imádom őket, okosak, gyönyörűek, megérdemlik.El kell mondaniuk, meg kell mutatniuk, de mit??Nem tudom kibogarászni a saját fiaim képességeit, készségeit a “hejdunárólfujaszél”-ből, fáradtak ők is, a betanítók is kifacsarva és fáradtan tolják végig az egészet. Ha ez lemegy, gondoljuk, majd megpihenünk, de nem, mert akkor bezár a bazár.És vakáció, perforáció, vegetáció.Jó pihenést.Szóval számomra ez egy újabb olyan ünnep, ami miatt kár volt lejönni a fáról, mert gyakorlatilag SEKINEK NEM JÓ.És ezt lehet szépíteni, meg csodálni, meg könnyezni, de a bőrömön érzem és kész.
Szuper mellékesként rohadt hideg van és egyetlen hajam szála sem érzi a tavaszt, nem kellene már elővennem a csinos szandálomat?Nem szoktam már ekkorra lebarnulni?Mi a franc van ezzel az egésszel úgy összességében???
Annyira szeretlek.
De most olyan jó lenne ugrani.
Csak úgy elrugaszkodni és engedni h történjen bármi, nem számít, mert majd úgyis megbocsájtod és vissza jöhetek. Sok volt ez a 17év és nem tudom hogy ez a pingvin élet nekem való-e, tényleg nekem találták- e ki.
A Játszmá-ban Michael Douglas az egész őrült próbatétel végén ugrott és jó helyre érkezett. Már várták, de Ő ezt nem tudta. Szóval nekem is úgy kéne ugranom h nem tudhatom, megbocsájtod-e majd.
Vannak ezek a szar napok. Nem tudom honnan jönnek, mitől tudnak ennyire kikészíteni. Reggel legalább 30percet gondolkodtam hogy akkor most tényleg érdemes-e kikelni az ágyból??Mi tud történni ha nem, mi fog történni ha nem. De almási Kitti önbizalom építő előadása után bassza meg, ki kell kelni, nem lehet ezt csinálni, főleg hogy ha maradok, meleg lesz, de senki nem hoz egy somlóit vagy egy jó hortobágyi húsos palacsintát az ágyba miközben és nézek egy filmet és esküszöm megvilágosodok. Ezért másztam ki, egészen a szennyesig, ha megy a mosás, valamikor majd Én kiteregetem, mert ha még élni fogok, valószínűleg csipog a gép és menni kell. Tusolás, magos kifli-nagyon egészséges-haladjunk, kávé, kutya nem jön az ágyba, mondom nem jön….A teknős megőrült, ideges, körbe-körbe járkál, biztos meleg front, vagy a kalcium hiány, azt mondták hogy az is lehet, akkor meg kutyaszart kell neki adni, mert azt mondták az a jó nekik…..igen, de hogy ez mennyire gusztustalan. Minden elindul egy pillanat alatt, a pörgő ruhák a mosógép dobjában, a telefonok, az e-mailek, a nap kisüt, autó, menni kell, ha megyek, kimozdul bennem a fájdalom. Mintha megtanultam volna kezelni a saját szorongásomat és nyomogatnám magamon agombokat, jobbra, most hátra kicsit, igen, most ugorj!!!És működik,36 év tanulás után sikerült. Semmi 1óra terápia 12 ezerért, csupán a saját kémiám és a mindennapok.
Most vége a napnak, volt pár jó pillanat, nem mondhatom hogy maradni kellett volna, de útban az ágy felé a teknős hangja megint erős volt. Nem szólalt meg, nyugi, koppant csak a páncélja az üvegen, ideges, biztos a front, és még egy szőrszál is az orrában volt, kihúzom, egy vicc az egész, ekkora orrlukból bármit is kiszedni már önmagában fura. Este van, elengedem az egészet, vége, de kicsit ideges vagyok még, talán a front, vagy nekem is ennem kéne egy kis kutyaszart.
Mostanában mennyit hallom, nem, inkább olvasom – hogy ,,nincsenek szavak”, meg hogy ,,elfogytak a szavak”. Tényleg hánynom kell tőle, mert miközben ezt mondja, akkor épp beszél, ettől lesz olyan nagyon nem igaz az egész. Közben megvan, megértettem, van ez így. Ahogy öregszel, érnek olyan benyomások, megtörténnek úgy dolgok, hogy onnantól már nem állhatsz ugyanazzal a bamba képpel és vigyoroghatsz ugyanúgy a fenyőfa alatt, mert épp annak van itt az ideje. Hogy valaki egyszercsak fogja magát és meghal, nem kérdezi Tőled hogy mit gondolsz, milyen lesz ez neked, mit fogsz csinálni abban az időben amit eddig vele töltöttél. Hogy vannak emberek akik tényleg úgy élik le az életüket, hogy abban semmi örömüket nem lelik és már teljesen meghalt bennük a vágy hogy változtassanak, csak görbülnek, ráncosodnak, végül meghalnak, úgy, boldogtalanul, és még sorolhatnám.
Van, hogy hazaérek, megállok a ház előtt és nem tudok kiszállni az autóból. Ott ülök még két percig, amíg látom magamat kívülről és mérlegelem, hogy tetszik-e amit látok? Hogy akarom-e még ezt, vagy legyen valami más?
De olyan is van, hogy balra kanyarodnék a kocsival és mögöttem senki, így bármeddig elmélázhatok, csak ülök, át kéne jutni de anniyra azért nem fontos, mert ott még van egy pillanat, ott még jön egy következő sor abból a számból amit épp hallgatok, ott még történik velem valami. Nem lehet mindent kimondani, leírni, elmondani, megosztani.
Ma reggel futottam a kutyámmal, korán volt még, sehol senki, legalábbis azt gondoltam. A földek mellett haladtunk, gyümölcsösök, lucerna mező, végül egy kisebb telek, amin egy pocakos, borostás férfi állt, a kapájára támaszkodva merengett le a meredek mező felé, meg sem mozdult, észre sem vett minket. Elkaptam az Ő pillanatát, amikor nem voltak szavak…amikor Ő nem volt ott, csak a teste nyomta az éppen kötelező rutint, csinálni kell, ott kell lenni, de néha megáll és elmenekül. Talán ezekből a pillnatokból építjük később azt a képességet, amivel meg tudjuk élni a nagyon jó, a nagyon tökéletes élményeinket, amik után aztán sokat élt, sokat látott emberekké válunk, egy a sok közül, aki képes adni, mert már van mit. Így válunk valaki másnak később egy következő ,,nincsenek szavak”-élményévé.
De tudjátok mi a jó a mimózában? Hiperérzékeny, simításra bezárja a leveleit, a széltől is elájul és halottnak tetteti magát, de egyszercsak, titokban, annyira gyönyörű és különleges virága van!/azt mondják/ Üdvözlet a(z) Cafeblog honlapon. Ez az első bejegyzés, amelyet a Cafeblog előkészített a honlap tulajdonosának. Törölhető, tetszőlegesen szerkeszthető, és már kezdődhet is a honlap tartalommal történő feltöltésének szép és fárasztó folyamata!
Sok sikert!
