Mimózát ültetek

Mimózát ültetek…már egy ideje látom hogy nem fogjuk megúszni, mi, a mimóza meg én. Mikor kaptam, mindenki legyintett,  ,,áhhh mimóza, na az két hét és annyi, addig simogasd!”. Az első ültetés is olyan volt, a francba, tényleg majdnem kinyírtam, napokig feküdt utána és csak hullottak a levelek. Azt mondják, az ember hasonlít a kutyájára, a kutya rá, a növénye is, meg Ő, szóval hogy valami van. NA ez volt az egyetlen ok amiért nem aggódtam,kinyiffan, ennyi, nem vagyok én egy “mimóza++!%%+!””. És akkor felállt, aztán meg lettek levelei, na mondom, legyen. Aztán pedig VIRÁGZOTT!!!!!! Szóval most időszerű, ültessünk, húztam már egy ideje, nem fogja kibírni, ki kell bírnia. Egyedül vagyok itthon,  miózát ültetek, minden van, de a kutya pl nem jön a szobába, sztem érzi hogy fesz van, nem is bánom. A teraszra kiteszem, csak egy perc az egész, tök hideg van, december, na mit gondoltam, közben meg beszélek hozzá mint egy idióta. -Bírd ki! -Mindjárt vége, meg tudod csinálni! -Amibe nem halsz bele, abba megerősödsz! /Azt mondják, az ember mindig magának ad tanácsot-igazából—–/ Nem közölhetek aktuális képet, intenzíven van, aztán jön a rehab…de meg fogja csinálni!!! A virágzása azért megvan, azt megmutatom:     De tudjátok mi a jó a mimózában? Hiperérzékeny, simításra bezárja a leveleit, a széltől is elájul és halottnak tetteti magát, de egyszercsak, titokban, annyira gyönyörű és különleges virága van!/azt mondják/